Graphics kingdom

Halkan suttogó mézédes ajkai még mindig álmomban a fülemben csengenek, gyengéd érintése a bőrömön keresztül még mindig a csontjaimig hatol. Bódító csókját, mosolygásra késztető nevetését, közös titkainkat örökké a szívem egyik felébe zártam. Aztán megjelentél te, ki elfoglalta az addig mély fájdalommal teli üres, másik felét is.

A gondolat, hogy egyszer eljön az idő, amikor szembe kell néznem a múlt következményeivel, szinte fojtogat, szellemként kísért, mely örökké az árnyékom fog maradni, míg véremmel meg nem küzdök azért, hogy végleg, minél távolabb kerüljön az életemtől. S fenn áll az esély, hogy belepusztulva, a pokolban nem menekülök ezektől a kínzó érzésektől. Mélyen vágott fertőzött sebeimmel, mocsokkal teli lelkemmel számon kérem majd magamtól tetteimet, de a lánc, mely akkor is hozzád köt majd, rozsdásan, vérrel telve, de túléli az egészet.

A szívem rabja lettél. Hozzám lettél kötve. S az érzéseink már kezdetektől fogva nevezhetőek halálra ítélt szerelemnek.

2014. június 10., kedd

Graphics kingdom

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése